2014. augusztus 4., hétfő

2014. július 22., kedd

Eladó horgolt fülbevalók és nyakláncok a szivárvány minden színében. Mi a kedvenc színed?. Ha neked is tetszik oszd meg a Facebookon. Érdeklődni a 06/70/770-7322 telefonszámon, vagy itt üzenetben. Köszönöm. További szép napot! :-)
 




2014. március 11., kedd

Friedrich Nietzsche:
Der Tag klingt ab

Elcseng a nap


Elcseng a nap, derűt, fényt fakít,
a dél be messze.
Még meddig tart? Hold és csillag jön, este,
és szél és dér: már nem várhatok itt,
mint gyümölcs, mit lehelet leszakít.

2014. február 5., szerda

Nietzsche, Friedrich: Új tengerekre (Nach neuen Meeren Magyar nyelven)

Nietzsche, Friedrich portréja

Nach neuen Meeren (Német)

Dorthin — will ich; und ich traue
Mir fortan und meinem Griff.
Offen liegt das Meer, in's Blaue
Treibt mein Genueser Schiff.

Alles glänzt mir neu und neuer,
Mittag schläft auf Raum und Zeit
Nur dein Auge — ungeheuer
Blickt mich's an, Unendlichkeit!                                  






Új tengerekre (Magyar)

Oda! – s úgy lesz! És ezentúl
utam kezem szabja ki.
Nyilt, uj, kék tengerre indúl
hajóm, a génuai.

A táj egyre glóriásabb,
Dél alszik Időn-Teren –:
már csak a te óriás-nagy
szemed néz rám, Végtelen!
 

Lesznai Anna: Dolgok öröme

Megállok az éjben, hazatérő holdnak vizében
Itt van a fák lúdbőrző ága, festett csillagok nyílnak
Burjánzó gazocska szálán fontoslik minden pihécske
És magánvaló fészkek kelnek örök jogon.
Nem kérdem gyökered mértjét karcsú karú juhar
Útatok hováját nem kérdem súlytalan csillagzatok
Föld, kebles halmaidat illetem öblös tenyérrel
Televény, elér tehozzád, megpihen rajtad kezem.
Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei dolgok
Tér nincs viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés
Biztosan állunk helyünkön: játék iskatulának
Kirakott házai, fái, barmai, zöld fatalppal.
Egymás mellett a sorsunk, önnön talpunk a rend.
Ősökből célba feszített emberi élet,
Sziszegő abroncsod íme szívemről lepattant.
Szivárvány íve a kéjnek, izzó arany érce a vágynak
Behorpant a testek édes terhe alatt
Imák és csókok fátyla megtért ajakamról levásott
Gyermekkor úgy-e ez ismét: - dolgok szűz öröme.
Köröttem oktalan béke - nem nyúl semmi belém
Hogy kitépve engem magamból sodorna mások felé.
Oh! formák biztos világa, kemény héjú kerek
Magamba épült templom, benned, megállok
Körülöttem a dolgok: tartályai külön örömeknek
S mindenikünk kebelében mégis egy szív dobog.