2014. augusztus 4., hétfő
2014. július 22., kedd
2014. március 11., kedd
2014. február 5., szerda
Nietzsche, Friedrich: Új tengerekre (Nach neuen Meeren Magyar nyelven)
|
Nach neuen Meeren (Német)
Dorthin — will ich; und ich traue
Mir fortan und meinem Griff. Offen liegt das Meer, in's Blaue Treibt mein Genueser Schiff. Alles glänzt mir neu und neuer, Mittag schläft auf Raum und Zeit Nur dein Auge — ungeheuer Blickt mich's an, Unendlichkeit! |
Új tengerekre (Magyar)
Oda! – s úgy lesz! És ezentúl
utam kezem szabja ki. Nyilt, uj, kék tengerre indúl hajóm, a génuai. A táj egyre glóriásabb, Dél alszik Időn-Teren –: már csak a te óriás-nagy szemed néz rám, Végtelen! |
Lesznai Anna: Dolgok öröme
Megállok az éjben, hazatérő holdnak vizében
Itt van a fák lúdbőrző ága, festett csillagok nyílnak
Burjánzó gazocska szálán fontoslik minden pihécske
És magánvaló fészkek kelnek örök jogon.
Nem kérdem gyökered mértjét karcsú karú juhar
Útatok hováját nem kérdem súlytalan csillagzatok
Föld, kebles halmaidat illetem öblös tenyérrel
Televény, elér tehozzád, megpihen rajtad kezem.
Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei dolgok
Tér nincs viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés
Biztosan állunk helyünkön: játék iskatulának
Kirakott házai, fái, barmai, zöld fatalppal.
Egymás mellett a sorsunk, önnön talpunk a rend.
Ősökből célba feszített emberi élet,
Sziszegő abroncsod íme szívemről lepattant.
Szivárvány íve a kéjnek, izzó arany érce a vágynak
Behorpant a testek édes terhe alatt
Imák és csókok fátyla megtért ajakamról levásott
Gyermekkor úgy-e ez ismét: - dolgok szűz öröme.
Köröttem oktalan béke - nem nyúl semmi belém
Hogy kitépve engem magamból sodorna mások felé.
Oh! formák biztos világa, kemény héjú kerek
Magamba épült templom, benned, megállok
Körülöttem a dolgok: tartályai külön örömeknek
S mindenikünk kebelében mégis egy szív dobog.
Itt van a fák lúdbőrző ága, festett csillagok nyílnak
Burjánzó gazocska szálán fontoslik minden pihécske
És magánvaló fészkek kelnek örök jogon.
Nem kérdem gyökered mértjét karcsú karú juhar
Útatok hováját nem kérdem súlytalan csillagzatok
Föld, kebles halmaidat illetem öblös tenyérrel
Televény, elér tehozzád, megpihen rajtad kezem.
Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei dolgok
Tér nincs viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés
Biztosan állunk helyünkön: játék iskatulának
Kirakott házai, fái, barmai, zöld fatalppal.
Egymás mellett a sorsunk, önnön talpunk a rend.
Ősökből célba feszített emberi élet,
Sziszegő abroncsod íme szívemről lepattant.
Szivárvány íve a kéjnek, izzó arany érce a vágynak
Behorpant a testek édes terhe alatt
Imák és csókok fátyla megtért ajakamról levásott
Gyermekkor úgy-e ez ismét: - dolgok szűz öröme.
Köröttem oktalan béke - nem nyúl semmi belém
Hogy kitépve engem magamból sodorna mások felé.
Oh! formák biztos világa, kemény héjú kerek
Magamba épült templom, benned, megállok
Körülöttem a dolgok: tartályai külön örömeknek
S mindenikünk kebelében mégis egy szív dobog.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)