Lovasi András: Zár az égbolt

1. Maradunk élve, valamit mondunk,
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon, az tudja:
Tovább kell menni, szétnézni kár,
Nem ott a parton van az a balkon
Szomorú nővel, aki talán
Szeretni tudna egy ilyen bajszost,
Aki egy cseppet se mediterrán.

R. ||: Igyekezz, az égbolt zár! :||

2. Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos eső,
Jól van, majd holnap,
Elhagyott csónak
Aljában alszom, és elhever ő
Valami ágyon Magyarországon,
Balatonszárszón közelebbről,
Mindenki alszik, aki haragszik,
Csak abban dolgozik némi erő.

R.
Igyekezz, az égbolt zár!

3. Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose,
Egy mutatványom van még, ha látom,
Hogy sokan néztek, megmutatom,
Nálam egy fénykép, tessék csak nézzék,
Bálnák a parton, de minek vajon?

https://www.youtube.com/watch?v=6zUGV9JsS4E

Dalszöveg

Játékkészítő: Álmodd meg a csodát!

Király Viktor

Velünk forog ez a Föld,
de veled mégis helybe áll

Együtt
Hé, gyere ébredj már!

Bereczki Zoltán
Gondok vihara gyötör, de képzeletben szállhatnánk

Együtt
Hé gyere ébredj már!

Király Linda
Mondd hova mész, mire vágysz mikor kapukat zársz
s odabent maradsz napokon át
ooo

Radics Gigi
Tudod-e mondd, hogy ez pont az a mesevilág
amit az álmaid s az élet keze írt rád

Együtt
Éld át!

Radics Gigi
Vagy kicsit írd át

Együtt
Éld át!

Bereczki Zoltán
Mikor leszakad az ég, vagy beborul a láthatár

Együtt
Hé, gyere ébredj már

Király Linda
Egy gondolat elég és felragyog a napsugár

Együtt
Hé, gyere ébredj már!

Bereczki Zoltán
Csak kicsi vágy, kicsi ész, ennyi csak az egész
és megint végtelen kaland vár

Király Linda
Hiszen az üveghegyen túl a képzeletnek nincs határ

Együtt
Hé, gyere ébredj már!

Refr.
Ez az egész nem is nehéz maradj merész
és álmodd meg a csodát az a tiéd amit megélsz
gyere te lépsz, ma döntsd le a falakat hát

Radics Gigi
Éld meg az álmaid,
bolond vágyaid hiszen téged vár

Együtt
Ez az egész és nem is nehéz amíg remélsz
az élet mosolyog rád
Éld át!

Radics Gigi
A magad útját

Együtt
Így jár!

Király Viktor
Ott a fejedben a kulcs a szemed előtt áll a zár

Együtt
A képzelet téged vár!

Radics Gigi
Az kell hogy olyan tűzet gyújts,
hogy álmaikban láttunk már

Együtt
A képzelet téged vár!

Király Viktor

És te csak tedd, te csak hidd mi meg követünk mind

és a csillagos ég a határ

Radics Gigi
Cserébe önmagadat add
ez nem is olyan túl nagy ár

Együtt
A képzelet téged vár!

Refr.

Bereczki Zoltán
Éld meg az álmaid, bolond vágyaid
hiszen téged vár

Együtt
Ez az egész és nem is nehéz
amíg remélsz az élet mosolyog rád
A képzelet téged vár!
Hé, gyere ébredj már!
A képzelet téged vár!

Csak higgy, csak tedd, csak vidd, csak mondd
A képzelet téged vár
Hé, gyere ébredj már!
A képzelet téged vár! (4x)

Csak higgy, csak tedd, csak vidd, csak mondd (4x)

https://www.youtube.com/watch?v=UmKfNQd7zLM&list=RDThn3F70b36w&index=32

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, 
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt 
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. 
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága 
s remélem, testem is majd e földbe süpped el. 
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel 
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, 
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, 
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon 
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. 
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, 
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, 
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, 
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, 
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, 
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, 
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, 
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, 
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, 
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, 
piros zászló kezében, körötte sok gyerek, 
s a gyárak udvarában komondor hempereg; 
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, 
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, 
s az iskolába menvén, a járda peremén, 
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, 
ím itt e kő, de föntről e kő se látható, 
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. 

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, 
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, 
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, 
és csecsszopók, akikben megnő az értelem, 
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, 
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, 
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 

(1944. január 17.)